"- Úgy van, pajtás, most már bizonyosan tudom, hogy te vagy az ördög. Mikor ott szembe jöttél velem a razsonykói mély hegyi úton a sötét éjszakában, mindjárt azt gondoltam magamban, hogy az nem lehet mindennapi ember, aki éjjel csavarog a hegyek között. Elõbb azt hittem, hogy rabló vagy, aztán meg, hogy szökött katona. Most már tudom, hogy egyik se vagy a kettõ közül. Te vagy az ördög, aki eljött az utolsó Kavaczkyért.Az idegen még mindig nem felelt semmit. A vak ember pedig már szerette volna nagyon hallani a hangját, hogy megállapíthasson valamit az idegenrõl. Fiatal-e vagy öreg? Tót-e vagy magyar? De az idegen hallgatott, némán ivott, Kavaczky ráförmedt a hallgatódzó muzsikusra:- Fújjad, vén gazember, talán utoljára fújod.

Elviszi az ördög az utolsó Kavaczkyt.".